El Sid

Dubstep mesterfokon Érdekes életutat járhattál be idáig.
Nagyon őrült életem volt! Nem is szívesen térek ki minden részletre. Többször is a feje tetejére állt a világ és teljesen más mederben folyt tovább földi pályafutásom. Számos olyan problémám adódott, melyekkel egy átlagembereknek szinte soha nem kell megbirkóznia. A zenét mindig inkább egy közeli barátomnak éreztem – számos szituáción segített át és végül amellett, hogy az inspiráció elsődleges forrása lett, néha a zene által sikerült talpra állnom. Spirituális beállítottságú arc vagyok és a zene segít közelebb kerülnöm a felsőbb hatalomhoz, amely megalkotta a világot. Amióta csak az eszemet tudom, szenvedélyesen szeretem a zenét, mert a családunkban is kiemelt szerepe volt. Édesapám a jazz felé fordított (Ella Fitzgerald, Miles Davis, Oscar Peterson, Stan Getz, stb…), de más irányba is elkalauzolt, így ismertem meg a Beatles-t is. Bátyám vitt bele a korai acid house és hiphop érába, emiatt fiatalkoromban a korai angol tánczene (Soul II Soul, De La Soul, stb…) is ízlésformálóan jelent meg életemben. Igen, az alapozás után lassan rátaláltam a kedvenceimre is és őszintén szólva a legnagyobb hatással a Pink Floyd, Pearl Jam, Smashing Pumpkins, Led Zeppelin volt a rockosabb vonalról, majd következett a korai goa (a `90-es évek elején) és a drum and bass 1995-től (Hype, Randall, Andy C, Fabio,  LTJ Bukem, stb…). Nagyon sok kedvencem van és egy lista összeállításával tiszteletlenül bánnék azokkal a művészekkel, amiket véletlenül  kihagynék a felsorolásból. Amúgy régebben több sulis rock bandában is doboltam. Mindig élvezetes volt számomra különféle csapatokban zenélni, csak később folytam bele a dance és DJ kultúrába. Na, viszont rögtön tudtam, hogy ez az ezt nekem találták ki!

Milyen érzés indiaiként Londonban élni? Gondolom London sokszínű kultúrája, akárcsak New York-é, csak a város hasznára válik.
Mint mindenki, aki egy nagyvárosban él, én is szeretem Londont és vannak dolgok, amiket nem annyira bírok benne. A legtöbb idevalósi panaszkodik egy rakás dolog miatt, de végül elfogadják, érted? Túl sok dolog történik ahhoz, hogy leálljunk megfejteni, hogy miért szar és miért csodás a városod. London olyan, mint a drog: állandóan bezsongasz tőle.
Bevándorlóként élve részben megtapasztalhatom, hogy valójában milyen is igazán londoninak lenni. Utálnám, ha bármi más lennék, és emigránsként egy újabb rálátást, az élet egy újabb perspektíváját ismerhetem meg, amelytől csak gazdagabb lehetek. Egyszerre vagyok brit és indiai, ami több, mintha csak egy nemzetiséghez tartoznék, nem? Ugyanúgy, ahogy New York-ban, nálunk is napközben az utcán sétálgatva számos kultúrával találkozol, rengeteg nyelv duruzsol a füledbe. London több száz kultúra olvasztó tégelye, nincs egyetlen domináns népcsoportja sem. A város minden negyedében eltérő összetételű csoportok élik az életüket, melyek hatnak is egymásra. Ennek köszönhető a modern londoni multikulturális massza. Többek között a zene az egyik diszciplína, amely rettenetesen profitál a változatos környezetből. Például nézzük a dubstep-et, amely zenei elemeket olvaszt össze a világ számos szegletéből – tisztán látszik, hogy a producerek inspirációja az őket körülvevő etnikumok és kultúrák sokszínűségéből táplálkozik. A közvetlen környezetüket szövik bele munkáikba, így mesélik el nekünk mit hallanak, látnak és éreznek a mindennapokban. Nagyon pozitív a szcéna, nincsenek stilisztikai szabályok, mindenki szabadjára engedheti a gondolatait. Ez a modern London hangja, egy mélységesen változatos és tarka város hangképe.
Természetesen a bevándorló létnek vannak negatív oldalai is – de tudod mit mondok? A jó oldal többszörösen túltesz a negatív felhangokon. Demokratikus, liberális környezetben élünk, ahol az emberek joguk van a véleménynyilvánításhoz és egy csepp rasszizmussal sem találkozol a mindennapokban. Persze létezik még rasszizmus, nem is hiszem, hogy valaha megszűnne, de többségünket nem érdekli. Ez csak a negatív arcok, a vesztesek kedvenc vesszőparipája, mert ez lehet az egyetlen stabil mentségük. A világ napról-napra egyre jobban összemegy. Nézd például Kínát és Indiát, ők lesznek a XXI. század szuperhatalmai (az új Amerika). Az idők változnak, emiatt fontos, hogy rájöjjünk, hogy békében kell élnünk. Ahogy George Clinton mondta: „One Nation Under A Groove!”
Külső szemmel is nagyon érdekes London. Számos kis tört szcéna alakult ki az évek során: ott a West London broken beat, a progressive breaks, a bassline breaker csapat, a komoly electrobreaks artisták, a dubstep brigád… Nem is sorolnám a lazán kötődő drum and bass, UKG, funk és a többi réteget… Van átjárás vagy kooperáció a kollektívák között? Frenetikus, hogy mennyire sokszínű zenei térképpel rendelkezik a város.

Mi, londoniak szeretjük felosztani a várost régiókra. Én Nyugat-Londonból származom és büszke vagyok rá ugyanúgy, ahogy a déliek vagy a keletiek is „big up!”-pal dicsérik, kiemelik a saját körzetüket! Igaz egy fokig a különböző területek domináns hangzására is, de tényszerűen egyetlen dolog nagyon befolyásolta az urbán hangzást (utcai zenét): a város egyike azon városoknak, melyek hatalmas kalózrádió szcénával rendelkeznek. Azok, akik esetleg nem tudnák hova tenni a fogalmat: a kalózrádiók mind illegálisak és olyan csapatok sugároznak adásokat, akik a saját területüket szeretnék reprezentálni. A UK hardcore, jungle, drum and bass, UK Garage, és a grime mind-mind az utcáról jött és először csak kalózrádiókon voltak hallhatóak. Az összes mai nagymenő, mint LTJ Bukem, DJ Hype, Grooverider, Dizzie Rascal, stb., kalózadásokkal alapozták meg a későbbi karrierjüket. Hirdették azokat a rave-eket, amiken felléptek és a hallgatók elmentek őket élőben is meghallgatni. Az egész szcéna így épült fel fokozatosan! Minden jó hangzás föld alatt gyökerezik, onnan táplálkozik, majd kibokrosodik.
Azt hiszem minden ma létező, eltérő tánczenei stílus forrása a korai `90-es évek UK hardcore-jában leledzik. Például a hardcore-ból született a drum and bass, ezután a dob és basszus volt hatással a UK Garage, a breakek, a dubstep és a grime felépítésére is. Hihetetlen, hogy ennyire sokrétű képet mutatnak a stílusok összességében és szilárdan hiszem, hogy előnyödre válik, ha a BPM-eket okosan használod, mert akkor minden különböző stílust összekombinálhatsz a szetteidben. Nem vagyok benne biztos, hogy szigorúan véve a szcénák szó szerint összefognak, de a körzetek hangzásai hatással vannak egymásra.

Gondolom voltál Indiában is.
Életem minden évében elutazok Indiába. Ugyan nem éltem ott (Londonban születtem), de rengeteg időt töltöttem ott és számos részére ellátogattam. Lehetetlen Indiát leírni, egyszerűen túl nagy és olyan gazdag a kultúrája, történelme, hogy minden egyes alkalommal elviszi a fejemet. Egyszerre láthatod a világ leggazdagabb és legszegényebb embereit is. Csak Indiában több, mint 300 különféle nyelv van és közel ugyanennyi féle vallás! Képzeld csak el!!! Imádom az anyaföldet és ahogy hatást gyakorol a világ többi országára. Nagyon nagy befolyást gyakorolt a személyiségemre és szomorú vagyok, mert soha nem éltem abban az országban, ahonnan származom. Talán egy nap ott fogok élni, talán Goán és csak nézni fogom, ahogy az élet tovaszáll.

Mit gondolsz az UK Garage kezdeti napjairól és az ezredfordulóig, a dubstepig és napjainkig bekövetkezett fejlődéséről?
Személy szerint én drum and bass-szel kezdtem a DJ karrierem, de viszonylag gyorsan átnyergeltem UKG-re 1997 környékén, mert a dnb-t túl sötétnek és rosszkedvűnek éreztem (Ed Rush-t és Optical-t okoljátok!!). Azokban az időkben ez a stílus egyet jelentett a mély, funky ritmusokkal, a lélekmelengető vibrációkkal és a szexi csajokkal! Tuff Jam, Todd Edwards, Grant Nelson, Norris da Boss Windross, The Dreem Team és DJ EZ voltak a kulcsjátékosok és olyan lenyűgöző rave-ek ropogtak, mint az Exposure, Sun City vagy a Garage Nation. Cirka 3 éven át, az 1997-2000-es intervallumban az UK garage volt a legpopulárisabb underground hangzás.  Egy rakás barátom mámorosan emlékezik vissza azokra az időkre – azonnal rengeteg szexi groove-okra lejtő vidám ember képe ugrik be nekik. Két fő irány létezett akkoriban: a négypernégy és a 2step. A 4/4 kicsit house-os, míg a 2step garage jobban megtört ritmusokból állt. A dubstep a 2step garage-ból kezdett kifejlődni, úgy 2000 környékén. A drum and bass fej Dj Zinc előrukkolt a szörnyeteg „138 Trek”-kel és ahogy mondani szokták, a többi már történelem! Egyetlen szám elég volt ahhoz, hogy a feje tetejére állítsa az egész UKG szcénát – abban az egy tompa, súlyos basszusban annyi energia volt, hogy egyetlen mozdulattal dobta a kukába az összes fis-fos, nyálas sláger garázst, amelyek már a szcéna összeomlásával fenyegettek! Hatalmas köszönet Zinc-nek, biztos vagyok benne, hogy 5 perc alatt dobta össze a „138 Trek”-et de egy teljesen új hangzást indított el vele! DJ Deekline a másik fontos értelmi szerző, aki a keményebb, szubládásabb hangzással mutatott új perspektívát. Az „I Dont Smoke” őrült vaskos basszerja egy halom új producernek jelentett mélyebb, basszusos, böhöm ritmusos alternatívát.
Alapjában véve 2000 tájékán sokunknak elegünk lett abból, hogy lanyha minőségű garage ömlött minden forrásból. Ennek köszönhetően egy maroknyi producer összefogott és elindították a Forward>> klubestet, mely a garage jövőbeli aspektusait kutatta. A litty-lötty darabok ellensúlyozásaként a mélyebb vizek felé hajóztak. Vasárnap esténként J Da Flex, EL B, DJ Hatcha, Horsepower Productions, Oris „Darqwan” Jay és további producerek, DJ-k rakták a legújabb ritmusaikat. Tulajdonképpen itt született meg a dubstep. A Forward>> ma is a legjobb londoni dubstep esemény, ahol biztosra veheted, hogy belebotlasz a szcéna legjobb producereibe, DJ-ibe és a legfrissebb anyagokba. Lenyűgöző légköre van!

Maradjunk kicsit az UKG-nél. Milyen perspektívákat látsz benne, ha látsz egyáltalán? Úgy tűnik már az UKG is vaskosabb eszközökkel dolgozik.
Igen, annak köszönhetően, hogy egyre több külvárosi MC szivárgott be a szcénára, az UKG hangzása is sötétebb lett. Az angol urbánus zene légkörét mindig a szövegelő arcok tették teljessé. A korai reggae és sound system kultúra, illetve a hiphop éra hagyatéka a reppelő, kántáló zenei kíséret. A kezdetekben (1994-96) a legtöbb MC attitűdje homlokegyenest ellenkezett a rap mentalitásától: a zene aláfestő szerepe helyett inkább csak rásegítették, kiegészítették az elhangzó darabokat. Azóta persze történtek változások, mert a ceremónia mesterek úgy gondolták, fő attrakcióként akár felül is kerekedhetnének a DJ-ken is. Ennek következményeként a producerek egyszerűbb, kántálással kiegészülő ritmusokat gyártottak, így az MC-k tényleg érvényesülhettek. Valójában a mai grime szcénát figyelve észreveheted, hogy zeneileg az abszolút egyszerű felépítés dominál, a DJ-nek szinte semmi szerepe nincsen az MC mellett. A dubstep-ben szerencsére egyáltalán nem ez a felállás! Persze segítséget kapunk az olyan „házigazdát” játszó MC-ktől, mint Crazy D vagy a Slaughta Mob MC-itől, akik elszórakoztatják a tömeget míg a DJ teszi a dolgát. Számomra minden az ütemekről és a lemezlovas technikásságáról szól. Szerintem, ha nem lenne koronghajtó, akkor dumaládák sincsenek! Emellett a mi kezünkben van a hatalom, mert bármikor kikapcsolhatjuk a mikrofonjukat. Ezt meg kell érteniük és tiszteletben kell tartaniuk. Visszatérnék egy kicsit a garage-ra. A dubstep-nek mára semmi közös nevezője nincs az UK garage-al. Nem szeretjük, ha egy kalap alá vesznek minket, illetve összekapcsolják a két stílust, nem is tudom merre jár és hova tart az UKG. Számomra 2000-ben halt meg, amikor a dubstep megszületett.

Hogy állsz a breakbeat-tel, illetve merre kalandozol el játékod során?
Mindenféle zenét meghallgatok, nem vagyok az a kirekesztő típus. A zene arra való, hogy boldoggá tegyen, akkor minek belekeverni az utálatot? A szeretetről kell szólnia! Néhány breakbeat kifejezetten tetszik, amiket játszok is – ezek zömmel jó kis energikus darabok. A break nem annyira szövevényes, számomra túl egyszerű, túl könnyen érthető, túl tolakodó és túl kalapáló. Jobban kedvelem a mélyebb, feszesebb és szub-basszussal töltött hangzást, ahol a pergődob változatos hullámokban csap le. Így nem arra ösztönöz, hogy körbe-körbe ugrálj, hanem először az elmédet táncoltatja meg, és csak utána a tested. Egy rakás különböző stílust próbálok összeolvasztani a szettjeimben. A tempó hatalmában hiszek mindenek felett, ezért a fő irányvonalam, a dubstep mellett rengeteg egyéb irányzat is, mint például techno, breaks, UK garage, house, stb. barátságosan megfér. Az egész a zenei turmixolásról szól.

Mi idegesít fel illetve szomorít el? Természetesen zenei értelemben.
Az eredetiség hiánya és mások ötleteinek másolása! Alakítsd ki a saját stílusodat! Ne másold a többieket! Ha van egy kiadód, ne akarj egy jól futóhoz hasonlítani és ne az ő zenészeit szerződtesd! Jobban jársz te is, ha megtalálod a saját művészeidet és új arcokat hozol a szcénára, mintsem lemásolsz egy sikeres receptet. Minél több különböző stílus és lemez van kint az utcán, annál jobb lesz a szcéna is.

Nem félsz, hogy a dubstep/breakstep ugyanazt az utat fogja bejárni, amit a korai, ötletes breakbeat tett meg a mai sallangokkal teli és minőségromláson keresztülment formájáig?
A nu skool breaks története teljesen eltérő a miénktől. Mindenekelőtt a dubstep urbánus zene, tehát az utcáról származik. A nu skool nem lentről jött. A nu skool a fehér középosztály zenéje, míg mi az utcát és a kalózrádiók armadáját képviseljük! Már egymaga ez a tény hatalmas eltérést eredményez a két sztori alakulása között. Ahogy mondtam már többször, mi a XXI. századi Londont képviseljük, amely tele van változatossággal. Különböző kultúrák olvasztó tégelye, amit a rengeteg helyről származó partilátogatóink is alátámasztanak. Egyenes és őszinte lesz végig, mert így is kezdődött. Mindenek előtt a minőség volt a legfontosabb és ma is, holnap is fontosabb lesz a pénzkeresés lehetőségénél. Ha slágeres, középszerű zenével kellene foglalkoznom, inkább a szcéna elhagyását választanám. Érted?
2002-ben hallottam először a dubstepről, amiről úgy éreztem ez lehet a következő nagy őrület. Azóta sokat csiszolódott és finomodott a hangzásvilága és egyre sokrétűbb, egyre érdekesebb. Az év kiadójának választott Hotflush fejétől evidens megkérdezni, hogy mi a véleménye a dolgok mai állásáról.
Manapság a szcéna abszolút lenyűgöző. Számtalan különböző irányban tapogatózó producer érdeme a mai állapot. Napról-napra újabb impulzusok rengetik meg kicsiny közösségünket. A dubstep még mindig gyerekcipőben jár, ami olyan tekintetben előnyös, hogy a producerek kísérletezős, játszós állapotban leledzenek, miközben újabb artisták szállnak be a játékba. Emiatt folyamatosan fejlődik, színesedik és tágul a dubstep kultúra repertoárja. Egy nagy család vagyunk és ez e legjobb az egészben. Mind összetartozunk, együtt bulizunk és egymást segítve jutunk egyről a kettőre. Egységben élünk, mert mindnyájan keményen dolgozunk azon, hogy jobbá tegyük a jövőt. Csak a minőségre hajt mindenki és elhiheted nekem, most nagyon sok friss, egyedi tehetség dolgozik a megjelenésein! Mindössze még magasabb lemezboltos jelenlétre és még több bulira van szükségünk – egyik miatt sem aggódóm. Nagyon örültem, hogy játszhattam Pécsett, annak még inkább, hogy én voltam az első dubstepper Magyarországon! Ahogy láttam az emberek imádták és pontosan a hasonszőrű esetek segítenek a szcénának!

A jónevű Nothing Hill-en laksz és egy bankban dolgozol. Összeegyeztethető ez az utcai élettel?
Nem számít! Az élet egésze egy játék, csak meg kell tanulnod és be kell tartanod a játékszabályokat. Csakis tiszta játékkal nyerhetsz. Nothing Hill-en telepedtek le az első angol emigránsok, szintén itt található a legnagyobb európai karnevál (a Nothing Hill-i Karnevál). Lenyűgöző környezetet képzelj el, ahol egymás mellett laknak a leggazdagabbak és a legszegényebbek, feketék a fehérek mellett – és mindenki tiszteli a másikat! Imádom ezt a környezetet, annyira gazdag kulturális értelemben!

Kik a meghatározó alakok manapság a dubstepben?
Mint ahogy már mondtam, nincsenek prominens személyek – az egész szcéna egy kis közösséghez hasonlít. Mindenki a lehető legjobbat szeretné kihozni magából és karöltve küzdünk a jövőért. Csak néhány embert említenék meg, akik egy picit kiemelkednek a többiek közül: Digital Mystikz, Search & Destroy, Toasty Boy, Vex’d, Plasticman, DJ Hatcha, DJ Youngsta, Oris Jay, Loefah, DJ Distance, Kode9 és még sokan mások. Természetesen mi is csak a maximummal vagyunk elégedettek a Hotflush-nál, tehát magunkkal szemben is magasak az elvárásaink.

Milyen háttérrel rendelkeznek ezek az emberek? Hatcha, Mark One, Slaughta Mob, Dizzie Rascal Kano… Honnan kerültek a szcénába, vajon mi mozgatta őket és honnan érkeztek?
Nem tudom, sőt őszintén sokukról nem tudom, hogy mivel foglalkoznak a civil életben. Többnyire csak klubokban és a zenei élet gócpontjaiban, mint például a kalózrádiók stúdióiban találkozok velük. Mindenki a maga módján oldja meg az anyagi stabilitást és a túlélését modern világunkban, de azt tudom, hogy mind imádjuk a zenét és ha egyszer mostani életmódunkat, karrierünket hátrahagyva csak a muzsika hangjából kellene megélnünk, kivétel nélkül mindannyian gondolkozás nélkül megtennénk! Egyébiránt a londoni brigád a szcéna keménymagja.

Melyik országokat fertőzte eddig meg a dubstep vírus?
Kiadóként a világ minden részéről kapunk visszajelzéseket! USA, Ausztrália, Új Zéland, Európa (Portugália, Spanyolország, Dánia, Magyarország, Szlovákia, Franciaország, Belgium, Németország, stb…). Néhány DJ barátom jelentette a főhadiszálláson, hogy Japánban és az Államokban is szépen fejlődik a szcéna és jó partik vannak mindenhol!

Gondolom keleti származásod is súlyozottan megjelenik abban a hangzásban, amit képviselsz. Mentalitásban is visszaköszön?
Igen, természetesen. India nagy hatással van rám és cselekedeteim nagy részére is rányomja bélyegét. A multikulti Londonban élni számomra annyit jelent, hogy a hangzásom is hűen tükrözi mindennapjaim környezetét. A zenéhez szintén spirituális módon közelítek. Úgy tekintek a zenére, mint Isten találmányára, egy csodálatos eszközre, mely semmi máshoz nem foghatóan teremt érzéseket és elmeállapotokat. A boldog arcokról, az fantasztikus basszusról regél egy szerető fajnak. A fizikai élet köteleit ledobó szabadságról szól!

Hogyan és miért indítottad el a Hotflush-t?
A kiadónk, amit Paul Rose-zal együtt viszünk eredetileg egy 1999-es rave-ről kapta a nevét. Fiatalabb koromban Bristolban éltem, ahol az egyetemen indítottuk a UK Garage és drum and bass orientált parti sorozatot. Diplomázás után 2001-ben visszatértünk Londonba és simán életet adtunk álmainknak: megtestesült a Hotflush Records, melynek furmányos módon az általunk kedvelt ütemeknek lett a startállványa. Ha a kiadónál eddig megjelent művészeket kellene jellemezném röviden, akkor csak ennyit írnék.
Search & Destroy a breakstep király, DJ Distance a sötét harcos, nagyon mély zenékkel, Toasty Boy, a srác „Knowledge” hatalmasság mögött meghúzódó talentum, aki talán manapság a scene legjobb producere. Senki nem érhet még a közelébe sem, egyszerűen túl jó. Ezen kívül másokkal is összedolgozunk. Nemsokára, még idén megjelenik Vex`d, Digital Mystikz, Slaughta Mob és még páran a Hotflushnál. A kiadó hangzását nem igazán lehet körülírni, aminek örülök. Legalább nem vagyunk egysíkúak. Csak hallgasd meg a lemezeket és képzelj bele, amit jónak tartasz. Kellemes szerzeményeket szeretnénk eljuttatni a hallgatóknak, ezért a mi politikánk a jó zenék kiadásáról és nem a beskatulyázásról szól. Ha egy nap az emberekben kialakulna egy konkrét elképzelés rólunk, holnapután csalódnia kellene, mert már nem passzolnánk bele!

Milyen érzés volt megnyerni szinte az összes fontos címet a díjátadáson? Érzitek már a jótékony hatását?
Leírhatatlan volt! Nem akartunk hinni a fülünknek! Előtte fogalmunk sem volt arról, hogy tetszik-e a vásárlóknak és a zenész társadalomnak, ezért kifejezetten döbbenetet csalt az arcunkra. Sokat segített, ebben biztos vagyok, mert komolyan vesznek bennünket. Megértik, hogy egyetlen célunk az, hogy még jobbá, nagyobbá tegyük a színteret azzal, hogy folyamatosan új producerek kiváló darabjait vonjunk be a játékba és ezáltal is állandóan tágítsuk a határokat.

Hogyan próbáljátok ennél is magasabbra tenni a lécet?
Állandóan új tehetségek után kutatunk szerte a világban. Egyelőre nem mondhatok neveket, de több ígéretes projektet fogunk bevonni a nemzetközi vizekről. Amellett, hogy új arcokat mutathatunk be, bónuszként a dubstep világkörüli elterjedéséhez is hozzájárulnak a hasonló akciók. Ha vannak Magyarországon is lappangó dubsztepperek, tőlük sem fogunk elzárkózni. Folyamatosan a breakbeat és dubstep közötti űrt kitöltő, masszív darabok utáni kincsvadászatban vagyunk, mert úgy gondoljuk a két szcéna együtt hatalmas potenciált rejt és jól kijönnének egymással. Egy biztos, már kitűztük egy rakat minőségi lemez megjelenési dátumát, szóval készüljetek a következő csapásra!

Hogy vagy a digitális kiadással? Egy kezemen megszámolom hány dubstep kiadó adta be a derekát.
Profi dolog. A gyors világkörüli elterjedés legegyszerűbb módja. Nagyon egyszerűen kezelhető és nagyon olcsó, ami a vásárló érdekeit szolgálja. A világ digitalizálódik és nem szabad kimaradni belőle, tovább kell lépni. Azt szeretnénk, ha a magyar vásárlók az angolokkal egy pillanatban kaphatnák meg ugyanazt, nem 3 hónap késéssel. Mindenesetre azt tervezzük, hogy itt leszünk és új ritmusokat fogunk terjeszteni. Emellett egyre több országot szeretnénk megfertőzni a szépen formát öltő nemzetközi dubstep járvánnyal.